VIVI

– Vivi – szólal meg Nathaniel, ismét magára vonva a figyelmemet.

– Öhm... Mit csinálsz ébren... ilyen korán? – kérdeztem, visszaterelve a szót rá, és figyeltem, ahogy az ajkai félmosolyra húzódnak. Ezúttal biztos voltam benne, hogy elmosolyodott.

– Igen, nem tudtam aludni. Az álmatlanságom ismeretlen helyeken sokkal rosszabb szokott lenni. Arra gondoltam, egy kis futás segíthet kitisztítani a