VIVI

„Micsoda?” – kérdeztem zavartan. Biztos akartam lenni benne, hogy jól hallottam.

Kérlek, mondd, hogy ez csak ugratás – mormogtam magamban, miközben tágra nyílt szemmel, tátott szájjal bámultam rá, teljesen megdöbbenve a szavai hallatán.

„Vivi...” – dadogta Nathaniel az idegességtől. Ez volt az első alkalom, hogy valóban ennyire idegesnek láttam, ami tízszeresen rontott a helyzeten.

„Ez... én.