„Csak egy perc, telefonálok!” – kiáltott ki Valeska, és a kopogás abbamaradt.

Bárki is állt a bejárati ajtó előtt, úgy tűnt, elég türelmes volt ahhoz, hogy várjon. Különben is, ha az illető annyira sietne – ugyanolyan erővel kopogtatott volna tovább, mint azelőtt.

Hál' istennek, most volt elég ideje visszalopakodni a fürdőszobába, és megkeresni a telefonszámot.

Valeska mutatóujja villámgyorsan