Zihálva pattanok ki az ágyból. Körbenézek, és eszembe jut, hogy Audie szobájában vagyok. Lenézek rá, és látom a gyötrelmet az arcán. Visszamászom az ágyba, magamhoz húzom, és próbálom lassan felébreszteni. Hallom, ahogy a légzése egyenletessé válik, amint kezd magához térni. Érzem, ahogy megfeszül, ezért elengedem. Szinte azonnal ellazul.

– Sajnálom – vonom újra magamhoz.

– Nem kell. De... egy o