Örökkévalóságnak tűnő ideig bámulom a képeket, miközben a hang újra és újra ismétli: „Melyik utat választod?” Felállok, és odalépek ahhoz a képhez, amin Audie szerepel. Köd örvénylik, a képek eltűnnek, és újak jelennek meg előttem. Az egyiken én vagyok és három kölyök – egy fiú és két kislány –, egy virágzó falka élén állunk. A másikon én vagyok, egy fiú és egy lány, két sír mellett állunk; az egy