Az út nagy részében csend honolt, mindannyian a saját feladatunkat pörgettük le a fejünkben. Körbenézve tudtam, hogy ők is ugyanolyan keményen dolgoztak ezen a terven, mint én. De az a mardosó érzés, hogy Malachi sántikál valamiben, arra késztetett, hogy immár kilencmilliomodszorra is megkérdezzem tőle: „A táska? Miért van szükséged táskára? Mi van benne?” Az egyetlen válasza ugyanaz volt, mint az