Eli szemszöge

Egy szempillantás alatt már nem apám irodájában állok. Egy tengerparton vagyok, ahol kék a homok, lila a víz, az ég pedig zöldes, már-már pávakék színben játszik. Lélegzetelállító, de nem valóságos. Körülnézek, de nem látok senki mást; furcsa, mert ha tudnám, hol van ez a hely, állandóan itt lennék. A levegőnek olyan édes illata van, mint a vattacukornak. Hangos károgás vonja magára