Malachi előtt ébredtem, és kilopóztam a házból. Mostanában furcsa érzésem volt, miközben az erdőben futottam a tó túloldalán. A hasadás, amit okoztam, még mindig látható volt, mint egy végre beforrt heg. Többször is bocsánatot kértem Malachitól. Ő egy kézlegyintéssel csak annyit felelt: „Ha a zsebdimenzióm nem bírna el téged, nem hoztalak volna ide. Ez a legjobb hely számodra. Se nem a halandó sík