Lyra a falnak támasztotta a hátát, és a fákat nézte. Fullasztónak érezte ezt az egész beszédet arról, hogy engedje el a múltat, ő majd jobban csinálja, mindent jóvátesz, az egész életét a bocsánatkérésnek szenteli, és hogy milyen nagyszerű jövő vár rájuk hármasban.

Lyra hallgatta, amit mond, de közben mégsem figyelt rá, mert minden ugyanaz volt. Minden ígéret, amit tett, ugyanaz volt, mint régen.