Lorenzo időnként oldalvást pillantott a mellette ülő nőre. A lány feje szinte kint volt az ablakon, és a szél felfújta az arcába hulló kósza tincseket, miközben teli torokból nevetett a semmin.

Nem kellene bámulnia őt, de az arcáról sugárzó ártatlanság szinte hívogatta a benne lakozó sötétséget. Elcsodálkozott rajta, hogyan tudta ennyire rabul ejteni ez a nő, miközben számtalanszor elmondta magána