A kórházi szobában Arthur ismét sürgette:

– Kae, tényleg jól vagyok. Menj csak iskolába, ha kell. Ne járkálj folyton ide a kórházba.

– Ebédszünet van.

– Az ebédszünet még fontosabb. Neked is fontos a pihenés.

– Jól van, pihenj egy kicsit. Én visszamegyek.

Kaelie nem mondta el Arthurnak, hogy beszélni fog az orvossal. Mivel Arthur nem akarta, hogy tudjon az állapotáról, úgy tett, mintha nem tudna