Miután az esti órák véget értek, Kaelie Elarával együtt lépett ki az épületből.

Elara mostanában nem volt a legjobb hangulatban. Az apja túlságosan is árgus szemekkel figyelte, alig engedte ki a házból.

– Kae, csak el akarok menni valahová, ahol senki sem talál rám. Ha ezt megtehetném… talán végre azzal foglalkozhatnék, amit szeretek.

Csak énekelni akart – nem mintha valami szörnyűségre készült vo