Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
„Nem izgulok...”
Bár Kaelie ajkán mosoly játszott, a füle hegye élénkvörösen lángolt. „Az lehetetlen. De ahogy te is mondtad – akár elrendelt társak vagyunk, akár nem, akkor is csak egymáséi leszünk.”
Így hát hevesen verő szívvel is volt még lélekjelenléte, hogy ugrassza a férfit.
Ujjai végigszántottak Killian tarkóján, és lágyan beletúrtak a rövid hajába. Ahogy a nyaka töve köré fonta őket, szánd