Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

„Nem izgulok...”

Bár Kaelie ajkán mosoly játszott, a füle hegye élénkvörösen lángolt. „Az lehetetlen. De ahogy te is mondtad – akár elrendelt társak vagyunk, akár nem, akkor is csak egymáséi leszünk.”

Így hát hevesen verő szívvel is volt még lélekjelenléte, hogy ugrassza a férfit.

Ujjai végigszántottak Killian tarkóján, és lágyan beletúrtak a rövid hajába. Ahogy a nyaka töve köré fonta őket, szánd