Tudván, hogy a lány kimerült, Killian nem zavarta. Csak némán vezetett.

Arcát még mindig vastag színpadi smink fedte.

Kezdött már kissé elkenődni.

De még ez sem csorbított a szépségén a legkevésbé sem.

Killian az egyik kezével a lány kezét fogta.

A másik a kormányon pihent.

– Tudom, hogy fáradt vagy. Aludj egy kicsit, jó? Majd felébresztelek, ha odaértünk.

– Jól vagyok. Hadd tartsak neked társaság