Kaelie hirtelen elnevette magát, és a férfi nyakába fonódott. – Mikor lettél ekkora úriember?

– Mindig is ilyen voltam... veled. – Killian lehajtotta a fejét, és megcsókolta a szeme sarkát, lecsókolva a megmaradt nedvességet. – Ha majd jobban érzed magad...

– Ha majd a nagypapa jobban lesz – fejezte be helyette Kaelie, könnyedén megérintve ujjával a férfi ádámcsutkáját.

– Jól van. – Killian megadt