„Valerie?” – szólít meg Kravos aggódva. A tőlem telhető legjobb műmosolyt villantom rá.

Látom, hogy nem dől be neki. A művigyornak, amivel a beszivárgó és a szívem felett az irányítást átvevő fájdalmat próbálom elrejteni. Hirtelen feláll, lenyúl, és egy meleg, megnyugtató ölelésbe húz fel magához.

A kezeim ösztönösen felcsúsznak a hátán, és a vállát fogom, miközben a szorításom egyre erősebbé váli