*Kravos*

„Hol van Valerie?” – kérdi Reid, ahogy kilépünk a hatalmas fehér kúriából, és a hátsó kert felé vesszük az irányt; a nap már magasan jár a délelőtti égen.

„Sorennel van” – motyogom, és körülnézek, hogy biztosan ne hallgasson le senki.

„Érdekes, hogy… mennyire nem haragszik rád.” – Ráncolja a homlokát.

„Hah!” – horkantok fel. „Az az érzésem, hogy semmi megbánás nem menthet meg az egy élete