„Hogy érzed magad?” – kérdezi Reid, mellém ülve, miközben már megint egy átkozott napja a hasamon fekszem, várva a zöld jelzést a mozgásra. Ha nem lennék képtelen egyenesen ülni, már aznap elmentem volna, vissza a falkánkhoz, ahol biztonságban vagyunk, ahol Valerie biztonságban van.

„Mint akinek egy kibaszott sárkány próbált lyukat égetni a testébe” – morgom, a hangulatom percről percre savanyúbb.