Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
– Nem! – zihálom, a torkomban dobog a szívem, ahogy döbbenten meredek a fekete űrre, amely elnyelte az anyámat és a gyógyítót. Felnyüszítek, és óvatosan araszolok kifelé az ajtón, rá a keskeny ösvényre, bezárva magam mögött a pokol kapuját.
Két út vezet le hozzájuk: a peremen keresztül, ahogy ők is mentek, vagy reménykedve, hogy ez az ösvény egy könnyebb úthoz vezet. A bal oldalamról felmorajló, ő