Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Hátra sem nézek, megpördítem őt, és egy határozott lökéssel előreindítom. A likánom nélkül is tudok futni, és méghozzá gyorsan. Ritkán vagyok az, aki visszavonul. Francba, alig emlékszem egy-két alkalomra, amikor ez megtörtént, de most ez éppolyan jó időpont, mint bármelyik másik.

– Mozgás! – morgok rá, miközben ő a válla felett hátranéz rám, majd a szeme elkerekedik, és futásnak ered.

A lábam az