A tavat bámulom, azt a tavat, amelyik először keltette bennem azt az érzést, hogy otthon vagyok. A víz csillog a napfényben, a hullámok lágyan nyaldossák a partot, miközben a szellő végigtáncol rajta. Két hét telt el. Két hét azóta, hogy apám és anyám feláldozták magukat. Ma reggel nem sírva ébredtem, ami új dolog számomra az elmúlt hetekben.

– Hogy vagy ma, én kis lunám? – kérdezi Kravos, a keze