Rhea a kabinban feküdt lehunyt szemmel, de a gondolatai megállás nélkül cikáztak. Annyi minden járt a fejében, hogy az alvás lehetetlennek tűnt.

Dante leült mellé, és gyengéden felhúzta. – Mi bánt? – kérdezte lágyan.

A lány nem válaszolt, csak a férfihoz simult, a csendes vigaszt keresve.

Dante karját a lány köré fonva kérlelte: – Rhea, ebben együtt vagyunk benne. Nem kell mindent magadba fojtanod