Bármikor víz közelébe értek, Lyra megállt, hogy elültessen néhány fát.

– Talán, ha egyszer visszatérünk, magasak lesznek és tele lesznek gyümölccsel – suttogta, miközben leporolta a sarat a kezéről.

Még ha sosem is térnének vissza, a fák akkor is megnőnek – gyökereiket mélyre eresztik, ágaikkal a magasba törnek. Egy nap talán egy kis oázist is alkotnak majd e nagy üresség közepette.

Dante csendes