A cukorka rég elfeledett íze boldogsággal töltötte el Clarát, mintha a nagymamája ismét ott ülne mellette.

Az élni akarás ösztönös volt, de a halál már korántsem tűnt olyan félelmetesnek. A halálban legalább újra egyesülhet a családjával. Mégis maradt benne némi megbánás; elvégre egykor megígérte nekik, hogy mindent megtesz a túlélésért.

Lesz, ami lesz.

Így hát Clara meglehetős bölcselettel tekint