Jaxon lazán hátradőlt, és így szólt: „Rhea, én nagyjából egyidős vagyok Lyrával. Gondolom, ez azt jelenti, hogy én is úgy szólíthatlak, ahogy ő, nem igaz?”

Az a fajta magabiztosság? Határozottan a vérében volt, akárcsak az apjának – sosem tudta, mi az a szégyenlősség.

Lyra kissé feszélyezettnek látszott, vetett rá egy futó pillantást, majd sietve elkapta a tekintetét.

Rhea nem kapta be a horgot, ú