Freya szája tátva maradt.

Nem akarta elhinni, amit a férfi éppen mondott, és így dadogott: "M–miért… Mit csináltam rosszul? Felség… É–én nem értem…"

Alaric tekintete olyan hideg volt, mint a jég: "Senki sem tiszteletlen az ifjú mesterrel, és végképp nem hívhatja »ostoba kölyöknek«. Szerencsésnek érezheti magát, hogy ma jó kedvemben vagyok, és úgy döntök, megkímélem az életét."

Freya a helyére fagy