Valerie szemszöge

Végül sikerült bejutnunk a plázába, és ahogy átvágtunk a tömegen, nem értettem, Viktor hogyan képes ilyen érzelemmentes arcot vágni. A tömeg a nevét kiabálta, minden módon próbálták felhívni magukra a figyelmét, de az arca még csak meg sem rándult. Eközben ott voltam én, akit alig vett észre bárki, és küzdöttem, hogy ne rohanjak egyenesen a kijárathoz, ott hagyva őt.

Séta közben