– Biztos benne, hogy jól van, úrnőm? – kérdezte Selina, miközben csendben ettem az előttem lévő ételt. Felhúztam a szemöldököm, és zavarodottan fordultam felé, de csak az aggódó tekintetével találtam szembe magam.

Pislogtam egyet, majd rájöttem, hogy valószínűleg azokra a sérülésekre gondolt, amiket a kóborok támadása során szereztem.

De mostanra már alig éreztem fájdalmat – ez is csak arra emléke