Valerie szemszöge

„Kisasszony, biztos benne, hogy nincs szüksége Sir Zarekre?” – Thalia törte meg elsőként a csendet, Ronan pedig azonnal követte, hangjában aggodalommal.

„Igen, az előbb vért köpött, tegnap pedig elájult! Kétlem, hogy akár csak közel is lenne a jól léthez” – mondta. Amikor felemeltem a fejem, hogy ránézzek, láttam az arcára írt aggodalmat. „Talán nem kellett volna mondanom semmit”