Viktor nézőpontja

Olyan gyorsan száguldottam át az erdőn, ahogy csak tudtam, mancsaim alig érintették a földet, a szívemben kalapált az adrenalin, miközben Zarek szavai újra és újra visszhangoztak a fejemben:

„Hé, kicsi Viktor. Nálam van a társad. Biztonságban van… egyelőre. De ha élve akarod látni, kövesd a szagát, és találkozzunk tizenöt perc múlva. Egy perc késés, és meghal.”

Nála volt Valerie.