Lo hatalmas lábakon száguldott át az erdőn, szorosan a másik Farkas nyomában. Az erdő tavasszal gyönyörű volt, de Nyssával a gyeplőnél egyenesen másviláginak hatott.

Az orrlyukai kitágultak, ezer láthatatlan látványt fogadva magába; egy mókuscsalád idegesen csicsergett, ahogy figyelték a két lenti Farkast, biztonságban gubbasztva az ősi tölgyfa odvában, amit otthonuknak hívtak.

Hallotta, ahogy