Lo egy idegen szobában ébredt. A fényes, feketére lakkozott mennyezeti panelek biztosították afelől, hogy még mindig a klubban van, de az áttetsző ágybaldachin hiánya arról árulkodott, hogy nem a saját szobájában fekszik.

Lo belpislogott a hálószoba ablakán beáradó reggeli fénybe, és fel akart ülni. Felsóhajtott, majd megmerevedett, a kezét a torkához kapva. *Istennő*, ez fájt.

Valójában *mind