A sötét, melankolikus színvilág nagyjából megegyezett azzal, amire a Viridian Ray klub többi részéből emlékezett – a klasszikus és a modern stílus ötvözete, amely hajszálvékony mezsgyén egyensúlyozott a drága és a giccses között.

Nem volt meglepő, hogy Vander magánszobáiban több volt a sötét, természetes fa tónus és jóval kevesebb a fekete lakk, ami földelte a teret, otthonosabb, férfiasabb érzete