[ Elara ]

"Nyugodj meg, Cill." Megszorítom a férjem kezét, aki idegesnek tűnik, amint autónk megáll a szülei háza előtt. Nem mutatja ki, de jól ismerem. Ha nem történt volna vészhelyzet a cégnél, el sem jött volna.

"Nem tudom, mit mondjak neki. Nagyon régen volt már, Elara." Megosztja velem a dilemmáját, ami mosolyt csal az arcomra. Kezd megnyílni nekem.

"Ő az apád, Cill, és nagyon szeret téged. B