Tizenkilencedik fejezet

•VIVIENNE•

Pár perce voltunk már az étteremben, és csendben ültünk a pincérre várva. Hirtelen egy ötlet villant az agyamba, és huncut mosoly formálódott az arcomon, ahogy Sebet néztem az asztal túloldalán, aki mit sem sejtett a tervemrol. Fogalma sem volt, mi vár rá.

„Miért nézel rám így?” – kérdezte Sebastian, gyanakvó tekintettel.

„A következő feladat... Itt fogjuk megcsi