Huszonkettedik fejezet

|Másnap|

•VIVIENNE•

Lassan kinyitottam a szemem, a meleg reggeli fény átszűrődött a függönyökön, lágy ragyogást árasztva a szobában. Ahogy visszatért a tudatom, kinyújtóztattam a végtagjaimat és ásítottam, érezve, ahogy az álom maradványai még kapaszkodnak belém.

Felültem és oldalra néztem: Sebastian még mélyen aludt, halk horkolás szűrődött ki rózsaszín, duzzadt ajkai közül