Huszonnyolcadik fejezet

•VIVIENNE•

Pár órával azután, hogy Sebastiannal befejeztük az ebédet, a nappaliban ültünk és nem csináltunk semmit. Sebastian a velem szemközti kanapén ült és magában dúdolt. Én egy másik kanapén feküdtem, és a plafont bámultam, mintha valami rendkívül érdekes dolog történne ott fent.

– Francba, úgy unatkozom – szólaltam meg, és mélyet sóhajtottam.

– Én is – válaszolt Sebas