Negyvenötödik fejezet

•SEBASTIAN•

Elbúcsúztunk a szüleimtől, majd Vivienne derekát átkarolva, szorosan magamhoz vonva sétáltam a kocsi felé. Vivienne szülei már elmentek, ahogy Felicity és Xavier is. Mi voltunk az utolsók.

Vivienne fáradtnak tűnt. A szeme elnehezült, tekintetében a kimerültség halvány jele bujkált. A fáradtsága érthető volt. Bárki kimerült volna azok után, amik a ma esti vacsorán