Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Ötvennyolcadik fejezet

•AZ ÍRÓ SZEMSZÖGE•

– Tényleg nem emlékszel rám? Mildred Mercer vagyok, a dadusod voltam – mondta Mildred mosolyogva. Sebastianban végre összeállt a kép, és rájött, hogy a nő tényleg hasonlít arra az asszonyra, aki hét éves korától tizennégy éves koráig gondoskodott róla.

– Mildred, tényleg te vagy az? – kérdezte Sebastian halkan, csak hogy biztos legyen benne.

– Igen, Sebbie