Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Ötvennyolcadik fejezet
•AZ ÍRÓ SZEMSZÖGE•
– Tényleg nem emlékszel rám? Mildred Mercer vagyok, a dadusod voltam – mondta Mildred mosolyogva. Sebastianban végre összeállt a kép, és rájött, hogy a nő tényleg hasonlít arra az asszonyra, aki hét éves korától tizennégy éves koráig gondoskodott róla.
– Mildred, tényleg te vagy az? – kérdezte Sebastian halkan, csak hogy biztos legyen benne.
– Igen, Sebbie