Sylvie szemszöge

Utána csend támadt. Halottak voltak. Megölték őket. Ez visszhangzott a fejemben újra és újra. Nem tudtam, mit érezzek ezzel kapcsolatban. Persze, miattuk töltöttem életem nyolc évét fájdalomban és gyötrelemben, de nem kívántam a halálukat. Nem éreztem azt az elégedettséget, amiről azt hittem, elönt majd a pusztulásuk hírére.

– Kicsim, Sylvie, nézz rám, kérlek – mondta Valerion