Sylvie nézőpontja

Hátrébb húzódtam, és óvatosan a kezeim közé fogtam jóképű arcát, alaposan végigmérve őt, miközben ő letörölte a megállíthatatlanul folyó könnyeimet.

„Sajnálom, hogy nem voltam melletted, amikor a legnagyobb szükséged volt rám. Biztosan nagyon nehéz volt” – csuklottam egyet, mielőtt folytattam volna. „Biztosan nagyon szomorú voltál, mégis mellettem álltál, olyan rossz társ vagyok.