Sylvie szemszöge

Döbbenten néztem Zelenére, és nem tartott sokáig, mire összeraktam a képet: valóban igaz lehet. A pillantások, amiket Hekaté vetett rám, a finom érintések Sarkonnal, a szavai, amikor elhagytam a szobát – mindez összeállt, és rájöttem, hogy tényleg veszélyben vagyok.

De kezdetben gyanakodtam Zelenére. Az, hogy segíteni akart, pont akkor történt, amikor Sarkon az erőmről kérdezett;