Sylvie szemszöge

Egész éjjel alig aludtam. Az agyam túlpörgött, és csak azon járt az eszem, hogyan juthatnék túl ezen a szakaszon a lehető leggyorsabban.

Bármennyire is akartam, hogy a háborúnak vége legyen – hiszen az mindenki más számára békét és biztonságot jelentene –, számomra a véget jelentené.

„Miért vagy ilyen éberen?”, kérdezte Valerion azzal a szexi, álmos hangján. „Te miért vagy ébren?”