Sylvie szemszöge

Az egész terem felénk fordult, és mindenhol olyan csend lett, hogy egy gombostű leejtését is meg lehetett volna hallani. Végigpásztáztam mindenki arcát, és rengeteg érzelmet láttam rajtuk.

Boldogság, sokk, csodálkozás, és az, ami összetörte a szívemet: düh. Mindenki lefagyott állapota közepette az ő kis testalkata elindult felém, miközben a teste minden pórusából sugárzott