~ELLY~

„Nem csoda, hogy közös estét akarnak” – mondta Alaric.

Elmeséltem neki mindent, amit Agatha tudott – és valószínűleg már az egész város is –, az ő reakciója pedig ennyi volt. Egy apró ránc a homlokán, egy egyszerű karba tett kéz a mellkasán, és semmi több. Miközben én itt egy fel-alá járkáló idegroncs voltam, a szorongás feszült csomója, ami bármelyik pillanatban elpattanhat.

Kimentett a pa