HATVANMÁSODIK FEJEZET – AZ ŐRS

CLARA

Nem akartam elhinni, amit látok. Sikítani akartam, de mi értelme lett volna? Irene-nek halottnak kellene lennie! Épp a gyászszertartására készültem volna, mielőtt elraboltak. Mi a fene folyik itt?

– Élsz? – suttogtam, az arcomra teljes zavarodottság ült.

– Igen, persze, hogy élek – nevetett fel. – Ó, Clara! Még mindig olyan ártatlan vagy, mint amilyennek emléks