SZÁZÖTÖDIK FEJEZET – SZORONGÁS

CLARA

Nagyidhoz rohantam és tartottam őt, a szívem vadul vert, ahogy néztem, amint fájdalmában a mellkasához kap.

– Jól vagy? Marta! Estelle! – kiáltottam pánikba esve a gondozók nevét.

– Csak vicceltem! – mosolyodott el nagyi és felegyenesedett, én pedig a székbe roskadtam, megkönnyebbülten fogva a zakatoló mellkasomat.

– Hogy tehetsz ilyet? Majdnem megöltél! – kiál