SZÁZHARMINCHETEDIK FEJEZET – A SZAVAZATOK

DOMINIC

Gyors léptekkel sétáltam be a céghez, arcom rezzenéstelen volt, tempóm pedig a megszokottan feszített. Ahogy áthaladtam az aulán, észrevettem, hogy mindenki engem bámul, de senki sem mert szólni.

Vajon azért, mert ma különösen sármos vagyok? Nem! Minden nap jól nézek ki, szóval ez nem újdonság.

Egy vállrándítással mentem be az irodámba, hogy felkés