SZÁZKILENCVENEDIK FEJEZET – KIBÉKÜLÉS

BEATRIX

Dühösen viharzottam be a szobámba. Elegem van abból, hogy ezek a hölgyek folyton úgy próbálják beállítani a dolgokat, mintha én lennék a rossz ebben a barátságban. Épp amikor a kanapén pihentem és próbáltam levezetni a feszültséget, Archer sírni kezdett.

– Ó, ne most, fiam! – dobtam fel a kezemet frusztráltan, de ő csak még hangosabban kezdett üvölteni