Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
KÉTSZÁZTIZENÖTÖDIK FEJEZET – BEATRIX TEMETÉSE
CLARA
Nem akartam elhinni, amit hallottam. A szavak úgy csengtek a fülemben, mint a harang, és hirtelen szédülés hulláma mosott el. Hogy lehet Beatrix halott? Miért? Hogyan?
– Ez… ez vicc? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Sajnos nem. Nagyon sajnálom.
Észre sem vettem, hogy egy könnycsepp gördült le az arcomon, majd még egy, mígnem egész folyó áradt a szeme