Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

KÉTSZÁZTIZENÖTÖDIK FEJEZET – BEATRIX TEMETÉSE

CLARA

Nem akartam elhinni, amit hallottam. A szavak úgy csengtek a fülemben, mint a harang, és hirtelen szédülés hulláma mosott el. Hogy lehet Beatrix halott? Miért? Hogyan?

– Ez… ez vicc? – kérdeztem hitetlenkedve.

– Sajnos nem. Nagyon sajnálom.

Észre sem vettem, hogy egy könnycsepp gördült le az arcomon, majd még egy, mígnem egész folyó áradt a szeme